Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


14. rész: Susan és Dimitrij esküvője

2012.10.01

 Susan feszengve nézte magát a hatalmas tükörben, amiből menyasszonyként tekintett vissza. Gyönyörű fehér ruhája volt, amit mindenki megdicsért rajta, hogy milyen gyönyörű. Azonban ő senkinek nem hitt. Az egyetlen személy, akinek hitt volna, még nem láthatja. De miért is nem? Mert a babona szerint a vőlegény nem láthatja a menyasszonyt az esküvő előtt. Susan mélyet sóhajtott.

-          Kit érdekel? – kérdezte dünnyögve magától, majd otthagyta a szobában sminkelő nőket, akikből enyhén elege volt. Ez az ő nagy napja volt, mégis a nagynénjei bele akartak szólni. Egyszerűen nevetséges, ahogy Paul bácsikája felesége meg akarta mondani neki, hogy mit hogyan csináljon. Hát persze, ilyen okoskodó családból származott, akik szemében Mary-Kate szép volt, és csak ő létezett, míg őt igyekeztek figyelmen kívül hagyni.

-          Nővérkém hova mész? – kérdezte a húga, aki alig tudta lerázni magáról az apróbb rokonságot. Nem hiába volt Mary-Kate az anyukájuk vérvonalából való, hiszen a nő éppen olyan csinos volt, mint az anyjuk, és pontosan ugyanúgy tudott bánni a gyerekekkel, mint Mrs. Smith.

-          Kíváncsi vagyok a legfőbb kritikusom véleményére – mondta a válla felett egy percre a húgára pillantva, aki sötétzöld ruhát viselt, arany hímzéssel.

-          Nem találkozhatsz még Dimitrijjel – tiltakozott a húga.

-          Tudod jól, hogy nem vagyok babonás. Anno a könyvtaposás során jöttem rá – mosolygott, majd bement a vőlegényének és családjának fenntartott szobába.

-          Susan – lepődtek meg, mikor belépett. Főleg Igor, aki egy szál alsónadrágban feszített még.

-          Ezt nem szabad – tiltakozott Natalija.

-          Csak figyelj! – mosolygott a lányra, majd ment oda a kedveséhez és szenvedélyes csókot adott neki.

-          Máris ittál volna? – kérdezte a csók végén Dimitrij.

-          Nem, csak olyan szépen csillogott a szemed, mikor megláttál. Ebből tudtam, hogy tetszik a látvány – karolta át a férfi nyakát.

-          Valaki mást mert mondani? – háborodott fel.

-          Nem, de az ő szavukra egyébként sem adok. A te véleményedre voltam kíváncsi – bújt a férfi széles mellkasához, ami mellett kicsinek érezte magát.

-          Mi a baj? – kérdezte megsimogatva a nő hátát Dimitrij.

-          Nincs semmi baj, de melletted érzem biztonságban magam. Félek kicsit, hogy valami elronthatja a mai napot, és azt nagyon nem akarom. Ha a közelemben vagy, tudom, hogy senki sem mondhat nekem egy bántó szót sem – hajtotta a fejét a férfi mellkasára ismét, miközben mélyen magába szívta a férfias illatot.

-          Az apád nem szólna ma be – próbált a lelkére beszélni Igor.

-          Te csak azt hiszed – lett némileg harcias Susan, miközben a leendő sógora felé fordult, akin akkora már volt nadrág is. – A ballagásom napját elrontotta, miközben kioktatott részegen, hogy mennyire rosszul válogatom meg a barátaimat, holott ő egy fokkal sem volt jobb – szikráztak acélkéken a gyönyörű szemek, amik mindig lenyűgözték Dimitrijt.

-          Ma nem fogja, mivel egy nagyszerű férjet választottál magadnak, és én fizetem az egész esküvőt. Annyit ihat, amennyit akar, és tudod jól, hogy tőled és a családodtól nem tagadok meg semmit – csókolta meg, amivel megnyugtatta a nőt. Susan boldogan viszonozta a csókját, ami arról tanúskodott, hogy a férfi igazán szereti.

A családja megpróbálta lebeszélni, hogy egy oroszhoz menjen feleségül, hiszen mi van, ha elmennek Oroszországba, és utána nem engedi vissza. Vagy netán gyerekeik születnek, és megromlik a viszonyuk, Dimitrij elviszi a gyerekeket, és Susan soha többé nem láthatja őket. A nő viszont tudta, hogy a férfi szíve az övé, és soha nem tenne szántszándékkal semmit ellene.

-          Olyan szép vagy Susan – járta körbe őket Natalija, akinek a járásán még kicsit észre lehetett venni, hogy nem rég komoly műtéten esett át a lába.

-          Köszönöm szépen. Te is nagyon csinos vagy – mosolygott kedvesen a lányra, miközben ismét hozzábújt Dimitrij erős testéhez.

-          Hova fogtok menni nászútra? – kérdezte a lány, mivel ez a pont mindenki számára tisztázatlan volt.

-          Titok – mondta sejtelmesen Dimitrij.

-          Susan – nézett esdeklően a leendő sógornőjére, aki néhány óra múlva úgymond az anyja lesz, mivel Dimitrij volt a gyámja.

-          Nekem se mondta el – védekezett. – Arra a kérdésre, hogy milyen ruhákat pakoljak, egy fehérnemű katalógust nyomott a kezembe – nézett kissé szemrehányóan a leendő férje arcába.

-          Mintha megfogadtad volna – húzta végig az egyik kezét a nő meztelen hátán.

-          Rendben, visszafogtam magam – pirult el, semmi kedve nem volt a pajzán párbeszédekhez, főleg nem a férfi húga előtt. Kettesben már egész jól ment, hogy kétértelmű dolgokat mondtak egymásnak, hogy miként fogják szeretni egymást, de ez nem az a pillanat volt.

-          Ne, akkor olyan szabálytisztelő vagy – tiltakozott Dimitrij, akit megijesztett a gondolat, hogy Susan ma sem fogja elengedni magát, és nem lesz felhőtlenül boldog. Ő igenis a nő mosolyára vágyott, és nem a szomorú pillantására.

-          Sokáig kell még nevelned, mire olyan leszek, amilyennek te szeretnél – szakadt el tőle.

-          Felszabadítani akarlak, és nem megnevelni – húzta ismét magához, és csókolta meg. Susan szívesen viszonozta a csókot, amit hangos kopogás szakított félbe, és a következő percben Lizbeth lépett be.

-          Bocs, hogy én vagyok a szörnyű unokatestvér, de Susan téged óhajtanak a szobádban – mondta zavartan.

-          Megint vesztettél David ellen ujjszkanderben? – kérdezte mosolyogva az unokanővére.

-          Az öcskös csalt – vágta rá rögtön.

-          És nem akartad, hogy megint fogorvososdit játszatok – forgatta a szemét Susan.

-          És te velem játszanál orvosost? – súgta Dimitrij a menyasszonya fülébe oroszul, amitől a nő igencsak elpirult.

-          Attól függ, hogy ki lenne az orvos és ki lenne a beteg – nyelt nagyot, és ugyanazon a nyelven válaszolt.

-          Nem, nem akarok többet hallani – tiltakozott Igor, aki rögtön rájött, hogy miről szólhatott a beszélgetést.

-          Elnézést, de ez bunkóság, hogy olyan nyelven beszéltek, amit én nem értek. Mit szólnátok hozzá, ha spanyolul kezdenék el előtettek társalogni valakivel, és ti nem értenétek semmit? – szólt rájuk a szőke és alacsony unokatestvér.

-          Bocs Lizbeth, de Dimitrij spanyolul is tud – felelte Susan.

-          Meg németül is – kontrázott rá Igor.

-          Mocskok – felelte a szőke hajú nő.

-          David nincs jelen, és tudtommal őt szoktad így nevezni – öltött nyelvet Susan, mire Dimitrij azonnal lecsapott a szájára.

-          Egyébként Dimitrij igen bátor ember vagy, hogy egy olyan nőt veszel feleségül, akinek a második neve az elvetemült volt. Ha kés volt nála, akkor mindenki hátrált tőle minimum két lépést – közölte Lizbeth.

-          Őszintén szívesen megnéztem volna – húzta végig a hatalmas kezét Susan hasán.

-          Lehet, hogy az esküvőnk után előhívom valahonnan – harapta meg izgatottan az alsó ajkát a menyasszony.

-          Alig várom – adott kedveskedő puszit a nő nyakára.

-          Most viszont mennünk kell, mert ha fél percen belül nem vagy a szobádban, akkor George bácsikám jön és parancsol vissza – fenyegetőzött.

-          Kell elrontani a kedvem – komorodott el Susan, és bontakozott ki Dimitrij öleléséből. – Később találkozunk – adott gyors csókot a férfi ajkára, és távozott.

-          Ez nem áll valami jól – állapította meg Igor. – Már csak az apja említésére is megváltozik a személyisége.

-          Ezért nem akarta azt a hagyományt, hogy az apja kísérje az oltárhoz. Egymaga sétál oda – felelte

-          Ő Joseph bácsi öccse? – kérdezte Natalija.

-          Igen – bólintott Dimitrij.

-          Hova fogtok menni? – kérdezte Igor.

-          Titok, amint már mondtam. Két hétig nem akarok senkit se magunk körül. Legszívesebben az apját ki is tiltottam volna innen, amilyen rettegve néz rá – szorult ökölbe a keze a dühtől, hogy a nő ajkáról mindig eltűnik a mosoly, mikor George Smith szóba kerül.

-          Nyugodj meg bátyám! Susan szeret téged, és nem fog engedni senkinek – fogta meg a fivére remegő kezét Natalija.

-          Tudom, én is nagyon szeretem őt – adott kedveskedő puszit a lány arcára. – Most menj, és maradj mellette, míg a szertartás el nem kezdődik! – mondta kissé nyomatékosabban.

-          Értettem fivérem – bólintott komolyan. Tudta jól, hogy Dimitrij majdnem a tárgyaló álarcát öltötte fel, hogy felmerült, hogy Susan kicsit bizonytalankodik. Dimitrij most értette meg, hogy azért jött át hozzá, mert nem érezte magát biztonságba, kétséget ébresztettek benne a házasságuk helyessége ügyében.

-          Levegőzöm egyet – intézte Igornak, miután a húguk elment.

Ahogy sétált a kibérelt vidéki kúria hatalmas parkjában, hallotta, ahogy Susan rokonai miként vélekednek róla. Elismerték, hogy gazdag, de nem szívesen néztek rá. Úgy gondolták, hogy Susan valóban elég csúnyácska a húgához képest, de nem igaz, hogy nem tudott egy kicsivel szebb férfit találni. Dimitrij tisztában volt vele, hogy nem egy férfi ideáll, soha nem is akart az lenni, mert nem akart azért együtt lenni egy nővel, mert az szépnek találja. Mindig olyan nőre vágyott, mint Susan, aki olyan jó, kedves és okos, mint ő. Ettől vált a szemében a világ legcsodásabb teremtményévé.

-          Minden rendben? – lépett oda mellé Mary-Kate, akinek pont olyan rakoncátlan göndör haja volt, mint Susannak, de míg Susan haját ki lehetett egyenesíteni, a húga haja makacsul visszakunkorodott néhány perc múlva.

-          Persze – bólintott zavartan.

-          Ideges vagy, hogy meggondolja magát a nővérem? – kérdezte, mintha a veséjébe látna.

-          Ennyire nyilvánvaló? – nézett a nőre, akinek pont ugyanolyan kék szeme volt, mint a menyasszonyának, csak neki nem csinált olyan hirtelen és szélsőséges színátmeneteket. Mary-Kate pupillája között vagy világoskékek volt a kis gyűrű vagy szürke. Azonban most némi aranyszínű lángnyelveket is felfedezett, ami igazán illett a csokoládébarnára hasonlító napbarnított bőréhez.

-          Az nyilvánvaló, hogy imádod az én drága tesókámat, aki nem az érzelmek kimutatásának mestere, de te rávetted, hogy mosolyogjon nyíltan. Sokáig örültem, hogy nem látom azokat a tökéletes fogakat, de így nem volt ugyanolyan. Mindig irigyeltek minket, mivel Susan és én nagyon keveset veszekedtünk. Bármikor mehettem hozzá, ha valami problémám volt, és csak később vettem észre, hogy a saját dolgait háttérbe szorította értem. Apánk ilyen önfeláldozónak nevelte, és majdnem össze is zúzta a személyiségét. Mikor elment New Yorkba, kezdett végre élni – sóhajtott mélyet a nő, miközben Dimitrijre nézett.

-          Milyen szintű rokonságba álltok velük? – vetett egy rosszalló pillantást, az előbb kihallgatott két nőre.

-          A nagynénjeink – sóhajtott mélyet Mary két. – Az alacsonyabbik Veronika néni Paul bácsikám felesége. Való igaz, hogy Paul bácsi családjából csak kevés embert néz valamibe. Susan nem volt köztük soha, míg engem igen. Susant mindig próbálta kizárni, mintha ő nem lenne elég szép a szemében. Georgina néni, Steve bácsi felesége. Steve bácsi Susan keresztapja, szóval őt egyáltalán nem küldheted el. Georgina néninek van az a rossz szokása, hogy mindenkiben rosszat lát, nem tud alkalmazkodni, és a legártatlanabb dolgok során is feltudja húzni magán. Miszerint, milyen dolog már, hogy nem fehér inget visel egy gyerek, miközben minden más gyerek azt visel – grimaszolt, mintha a nagynénjét akarná utánozni. Ditmitrij mosolygott, hogy a két nő, mennyire különbözik, mégis mennyire számíthatnak egymásra.

-          Köszönöm kedves sógornő – bólintott.

-          Minimum – mosolygott, ami lenyűgöző volt, habár nem volt olyan tökéletes fogsora, mint a testvérének.

-          Gondolom, hogy a családod számára az is egy nagyon súlyos bűn, hogy orosz vagyok. A szemükben csak egy zöldkártya vadász vagyok, aki kihasználja szegény rút Susant – mondta nagyot sóhajtva, miközben a két bosszús nagynéni felé pillantott, akiknek egyáltalán nem tetszett, hogy Mary-Kate és ő ilyen békésen beszélgetnek.

-          Azzal ne foglalkozz, hanem arra törekedj, hogy a nővérem mosolya megmaradjon. Az apánk is boldog, hogy a tesókám ismét mosolyog. Minden rendben lesz vele, ebben biztos lehetsz – boxolt tréfásan a férfi széles vállába.

-          Köszönöm – bólintott ismét hálásan.

-          Most inkább menjünk, mert van egy olyan érzésem, hogy a te rokonaidra még csúnyábban néznek, mint rád, mivel a család nagy része nem beszél oroszul – intett a sátor felé, ahol a két család igencsak kettészakadt.

-          Vadim unokatestvérem megérkezett? – kérdezte nagyot sóhajtva a vőlegény.

-          Csinos vörössel van? – kérdezte gondolkodva Mary-Kate.

-          Azt hiszem – bólintott.

-          Igen, megérkezett. Tört angollal megkérdezte, hogy Susan hasa mennyire gömbölyödik már – rándult meg a nő szája. – Csak tudnám, hogy honnan veszik, hogy a nővérem terhes? – kíváncsiskodott.

-          Ők úgy tudják, hogy terhes, és ezért veszem el – vonta meg a vállát.

-          Szóval nem leszek nagynéni? – lett kissé szomorú.

-          Még nem, de esküszöm, én mindent beleadok – védekezett a férfi.

-          Na azért, de kérhetném, akkor kisfiú legyen. Én akarom az első kislány unokával megajándékozni a szüleimet, ha már az unokatestvérek közül nem nekem született lányom – vont vállat.

-          Rendben, majd kiderül, hogy melyikhez értek – mosolygott Dimitrij.

-          Csodás nap az esküvőre, hogy felvehettem ezt a szép ruhát – sóhajtott mélyet a nő, miközben beléptek a felállított hatalmas sátorba, ahol a vendégek csendesen beszélgettek.

-          Dimitrij – hallották meg Vadim vidám hangját.

-          Vadim – bólintott kimérten.

-          Mikor szül majd Susan? – kérdezte kíváncsian oroszul.

-          Majd egyszer – válaszolta kitérően.

-          Nagyon csúnyán néznek ránk a menyasszonyod rokonai – ráncolta a homlokát a közelbe érkező Léna.

-          Nem jók a nyelvtanulásban – vont vállat Dimitrij.

-          Mikor láthatjuk végre Susant? – kérdezte Vadim.

-          Még féltékeny leszek a végén – mosolygott a férjére Léna.

-          Mondtam, hogy nem akarok semmit Dimitrij unokatestvér szerelmétől, de egészen megkedveltem Szentpéterváron újévkor – csókolta meg a feleségét.

-          Róla ezt nem lehet elmondani feléd, főleg, hogy leszorították az embereid az útról, és egy napig fogvatartottad – mondta idegesen a vőlegény, aki legszívesebben megölte volna akkor az unokatestvérét.

-          Régi ügy, felejtsd el! – legyintett az érintett.

-          Kedves rokonok, családtagok és barátok – állt ki egy fiatal férfi a zenészek mikrofonjához, akiről Dimitrij tudta jól, hogy Susan unokafivére David. – Susan hamarosan megérkezik közénk, szóval foglaljuk el a helyeinket, és kövessük figyelemmel, ahogy férjhez megy – mondta felolvasva egy papírról. Ahogy ráncolta a homlokát, Dimitrij jól tudta, hogy nem a fiatal férfi írta a szöveget, amiről hamarosan az egész násznép meggyőződhetett. – Cseszd meg Lizbeth, nem tudtál volna értelmes szöveget írni nekem – morogta még a mikrofonba.

-          Te mocsok – hallották a kistermetű szőke nő hangját, aki az útjába kerülő első asztaldíszt a fivére felé dobta.

-          Kezdődik – sóhajtott a testvérek anyja, aki már ötven évhez közeledett, de még mindig igen fiatalos volt.

-          Sue néni, igaz nincs sehol a közelben pingpongütő? – kérdezte Mary-Kate.

-          Minek az neked? – kérdezte az idősebb nő, aki csak kicsit tekintett rá, mintha elmentek volna otthonról.

-          Susan fél tőlem, ha nálam pingpongütő van nálam. Tudod mi is olyan jók voltunk kiskorunkban, mint a te gyerekeid, és egyszer egy igen csúnya veszekedés során, mikor ő kitépte a fülbevalómat a fülemből, én az orrához vágtam egy ütőt, ami igen csúnyán vérzett – emlékezett vissza a nő.

-          Nem akarok többet tudni erről, mert a végén nem foglak annyira kedvelni, mint egyébként – ráncolta a homlokát Dimitrij, miközben rendeződött a tömeg, és kint a székeknél elfoglalták a helyeiket.

-          Egyházi vagy polgári szertartás lesz? – kérdezte a homlokát ráncolva Vadim.

-          Polgári – felelte a vőlegény, miközben Igort látta a helyére állni. Ekkor megszólalt a zene a vonósnégyes felől, amivel még jobban esküvői hangulat kerekedett, és mindenki izgatottan várta, hogy felbukkanjon a menyasszony.

-          Sok sikert – hallotta Vadim hangját, miközben az anyakönyvvezetőhöz sétált, és megállt az öccse mellett.

-          Nagyon izgulsz? – kérdezte Igor.

-          Nem fogja meggondolni magát, ettől nem félek. Ha mégis visszalépne ma, egy nap bevonszolnám a városházára, és feleségül veszem. Meg akartam adni neki a legszebb esküvőt, amitől királynőnek érezheti magát – indokolta meg.

-          Amennyire ő is szeret téged, nem valószínű, hogy visszalép, még az apja sem tehet ellene semmit. Persze az egész esküvőt te fizeted, szóval nem hiszem, hogy bárki háborogna – legyintett, miközben a zenekar megkapta a jelet, hogy kezdjék játszani a nászinduló bevezető részét, és elindult Susan egyik unokahúga, egy igen tüneményes kék szemű kislány, aki tündéri rózsaszín ruhát viselt, és virágszirmokat szórt a kosarából. Mögötte Dimitrij egy unokahúga, és utána sétált Natalija, aki igazán boldog volt, hogy ilyen elegáns esküvőn vehet részt. – Milyen jól néz ki így a kishúgunk, kár, hogy apa nem lehet itt – mondta kissé szomorúan.

-          Hé, ma nősülök, szóval ne hozz elő rossz emlékeket! – morogta idegesen Dimitrij, mikor felcsendült a menyasszony érkezését jelző dallam.

Dimitrij lélegzete is elakadt. Tudta jól, hogy Susan gyönyörű a ruhájában, de álmodni sem mert volna róla, hogy milyen angyali lesz a lénye a fátyollal és a kevéske sminkkel. Ahogy közeledett felé, zavartan mosolygott a férfira, míg a szeme igencsak csillogott, mint aki mindjárt elsírja magát a boldogságtól. A férfinak vissza kellett fognia magát, hogy meg ne csókolja a nőt, mielőtt az anyakönyvvezető erre nem kéri őket.

-          Álomszép vagy – mondta halkan a nőnek.

-          Ha te mondod, akkor elhiszem – mondta kissé akadozva, mivel a könnyeit nagyon nehezére esett visszafognia. Ekkor mindketten az anyakönyvezető felé fordultak, ezzel megadva neki a kérést, hogy adja őket össze.

A szertartás egyszerű és szép volt. A pár elmondta az egymásnak szánt fogadalmukat, majd felhúzták az igencsak szép karikagyűrűket, amivel megpecsételték a házasságukat, majd aláírták a házasságlevelet. Mikor végre megcsókolhatták egymást, Susan vadul kapott immár a férje ajkai után, aki boldogan szorította magához. Először csak zavaró zajként észlelték a vendégsereg tapsát és kurjongatását a csókjuk láttán.

Boldogan fogadták a gratulációkat, amik során már egy rokon sem nézett rájuk csúnyán. Igaz a két nagynéni, akiket a nap folyamán véletlenül kihallgatott Dimitrij, nem mosolyogtak rá olyan kedvesen, mint a többiek. Vadim az elsők között ölelte meg Susant, és látszott rajta, hogy szívből örül, hogy egy család lettek.

Susan számára igen hosszú nap volt, amiből alig érzékelt bármit is. Alig hitte el, hogy mostantól a neve nem Susan Smith, hanem Susan Zavulon. Semmiképpen nem akarta megtartani a Smith nevet, mivel az apjának hála nem volt rá olyan büszke. Az este folyamán Dimitrijjel megittak néhány pohár vodkát, de nem öntött fel a garatra, mivel az este folyamán egyszer szeretkezni akart a férjével, annak ellenére, hogy kimerítette őket az esküvő.

Miután a vendégek visszatértek a nekik kiutalt szállásokra, és a takarító szolgálat is elkezdte eltakarítani a romokat, ők is visszavonultak a kúria legszebb és legnagyobb lakosztályába, ahonnan egyhamar nem is szándékoztak kijönni.

Susan megszabadult a fátylától, és a ruhája szoknyarészét is levette, majd fűzőben és fehérneműben állt a férje elé. Dimitrij nagyot nyelt, mikor megpillantotta a feleségét.

-          Igaz nem vagy nagyon fáradt? – kérdezte oroszul, miközben leült az ágyra.

-          Már nem vagyok, de türelmes sem vagyok – szabadult meg a nyakkendőjétől Dimitrij.

-          Nem baj – mosolygott a férfira.

-          Megígértem, hogy mindig rendesen felizgatlak, mielőtt beléd hatolok – tiltakozott a férfi.

-          Nézd meg azokkal a határozott ujjaiddal, hogy mennyire készen vagyok rád! – tárta szét a combjait.

-          Rendben – kezdte el gombolni az ingét, és kapkodva leszedte magáról.

-          A fűzőt próbáld meg egyben levenni, a többi ruhadarabom nem bánom, ha szakad – állt fel, és fordította hátat a férfinak, aki a nagy és vastag ujjaival próbálta meg kikötni a fűzőt, majd kicsit meglazítva a fején keresztül lehúzni a nőről. Ahogy lekerült a fűző, Susan csupán melltartóban, bugyiban és egy fehér harisnyában állt előtte. Éppen a férje felé akart fordulni egy csókért, mire Dimitrij igencsak méretes tenyerei előre nyúltak, és erősen megmarkolták a nő telt melleit. Susan kéjesen nyögött az élménytől.

-          Nem akarok egy panaszos szót sem hallani azért, mert túl durva voltam veled ma este – mondta a nő fülébe.

-          Eddig csak idegesítő és időhúzó voltál – nyögött Susan, miközben a férfi gyengédnek nem nevezhető módon kínozta a melleit.

-          Vedd le minden ruhádat! Tetszik, hogy hirtelen ilyen vad vagy, de még nem tudom a határokat. Mutasd meg nekem! – csókolt a nő nyakába, miközben a saját maga ruhátlanításával volt elfoglalva. Susan engedelmesen megszabadult az alsóruházatától. Már éppen odafordult a férje felé, aki azzal a lendülettel az ágyra is taszította.

-          Mindig tudtam, hogy lehengerlő személyiség vagy – karolta át a férfi nyakát, és a combjait szélesre tárta előtte. Dimitrij vadul csapott le Susan ajkaira, miközben kitapogatta, hogy a vágya tényleg olyan intenzív, ahogy a nő állítja, vagy csak el akarja csábítani. Elégedetten tapasztalta, hogy Susan forró és igencsak nedves. Igen könnyen olvadt eggyé a testük, amitől mindketten belenyögtek a csókba.

Dimitrij le volt nyűgözve, hogy a visszafogott és sokat sírt kék szemek, most boldogsággal és vadsággal vannak tele. Reggel még tartott attól, hogy a nőt valaki eltántorítja az esküvőtől, de most már biztosan tudta, hogy ez nem fog bekövetkezni. Susan már visszavonhatatlanul hozzá tartozik, és a köteléküket nem zúzhatja szét senki és semmi.

A kéj mindkettőjükre hirtelen és erőteljesen tört rájuk. Nem bírták sokáig az iramot, tekintve, hogy már majdnem huszonnégy órája ébren voltak, és a rokonok szeme előtt voltak egész nap. Dimitrij megelégedett volna azzal is, ha a nászúton lépnek a kéj útjára, de Susan nem akarta váratni a férjét.

-          Úgy féltem, hogy visszalépsz – simogatta a nő hátát, ahogy Susan a fejét a mellkasán pihentette.

-          Nem volt okom rá – nézett fel a férfira. A szemfestéke elfolyt kicsit, de ettől függetlenül igen vonzónak találta Dimitrij.

-          A nénikéid egész nap arról sugdolóztak, hogy oké, nem vagy a szemükben valami szép, de akkor is jobbat is találhattál volna tőlem, legalábbis szebbet biztosan – simította ki a kunkori tincseket a nő arcából.

-          Még az apámra sem hallgattam, mikor a szertartás előtt bejött a szobámba, és azt mondta, hogy még akkor meggondolhatom magam. Féltenek elengedni egy másik országba. Annyian kihasználták már a kedvességemet, akik persze szépek voltak, de hazugok. Érzékeltették velem, hogy nem vagyok a szemükben elfogadható külsőleg, csak megtűrnek. Te olyan szenvedéllyel szeretsz engem, mintha a világ legszebb nője lennék, szóval nincs helye kételkedésnek, mivel már én sem kételkedem benned. Mikor úgy volt, hogy Vadim kényszerít, hogy hozzámenjek, hallottam, hogyan harcoltál értem. Mikor megláttalak fáradtan és borostásan, tudtam jól, hogy egy nyugodt pillanatod nem volt, és nem a hatalom miatt aggódtál – mászott fel a férfi felsőtestén, hogy az arcuk egyvonalban legyen, majd megcsókolta.

-          Szeretlek – mondta a csók végén Dimitrij.

-          Ha aludtunk egy kicsit, utána be is bizonyíthatod – mosolygott boldogan a nő.

-          Hirtelen nem vagyok álmos - fordult át a nővel.

-          Hajrá – húzta magához, és újabb csókban egyesült az ajkuk.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.