Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Quinn és Colin

2010.06.06

Quinn és Colin

 

Közben Phil visszament a villába, ami inkább már munkahely volt számára, mint otthon. Két éve költözött el egy saját lakásba, az egyik közeli elegánsabb lakóparkba, mivel a két fiú egyre jobban fejlődött, és apjukként tekintettek rá is. Ezzel nem lett volna semmi baj, ha Lane nem próbálkozik meg azzal, hogy óvodába adja a fiúkat, amíg ő kioszt néhány parancsot. Mivel nem egy gyenge óvodába adták be, így úgymond felvételi vizsgán is át kellett esniük. Pszichológus beszélgetett el velük, és mikor elmondták, hogy két apukájuk van, és egy házban laknak, akkor a vezetőség azonnal behívatta őket. Az ilyen esetek elkerülése érdekében hozta létre Lane a szerkesztőségben a megőrzőt, hogy legyenek ott, amíg Damient nem tudják előkészítőbe járatni. Pedig szerette volna, ha működik az óvoda, hiszen a gyerekei szokták a társaságot, és jobban nyitottak lesznek a világra. Ezért kellett Philnek mennie, hogy a gyerekeknek ne legyenek téves képzeteik, hogy milyen is egy ideális család. Lehet, hogy ez így működött, de nem elfogadott, hogy egy alkalmazottat így családtagnak tekintsenek.

Ahogy Phil megérkezett a két legidősebb Mealorie fivér már ott várta. Előbb kinyitotta a kaput, és mindkét kocsival beálltak. Ezután üdvözölték csak egymást.

- Szóval, miben lehetek a segítségetekre? – kérdezte, miközben benyitott a házba.

- Lane úszócuccai kellenének, most szereztünk egy spéci fóliát, ami tutira nem engedi át a vizet. Szóval kicsit úszunk egyet, már úgyis régen versenyeztünk testvérekként. Legalább Tonynak kevesebb dolga lesz – magyarázta Colin.

- Fogalmam sincs, hogy hol tartja. Szólok Mandynek, hátha ő okosabb, hiszen ő a háztartás feje. A többi háztartásbeli alkalmazottnak is ő parancsol – ment a konyha felé, ami viszont üres volt. Megnézte a beosztásokat, és látta, hogy Mandy bevásárolni ment, és a takarítás is holnapra van megbeszélve.

- Nos? – kérdezte Quinn.

- Nincs itthon senki, megpróbálom felhívni, mert nem tartom jó ötletnek, hogy feltúrjátok az egész szekrényt egy fürdőruha miatt – vette elő telefonját.

- Nem csak egy fürdőruháról van szó, hanem a többi felszerelésről is, sapka, szemüveg. Te tényleg nem tudod, hogyan megy az úszás? – kérte számon.

- Honnan tudnám, én szárazföldi patkány vagyok – felelte.

- Igaz rosszul reménykedem, hogy a ruháikat nem a kéjbarlangban tartják – mondta Quinn.

- Helyesen gondolod, de ahogy kivettem a szavaikból mostanság keveset foglalkoztak egymással. Tony elég feszült volt mostanság, szóval szerintem, ha elkerülitek az ágyat, akkor nem nyúltok majd a testnedvekbe – felelte kissé nyersen.

- Neked mindig ilyen fejlett volt a humorod, vagy Lane-től ragadós? – kérdezte a fiatalabbik fivér, bár ebben nem volt biztos Phil, hiszen az arcuk teljesen egyforma volt, és a mimikájuk is. Hiába viselték máshogy a hajukat, és hiába nem ugyanúgy voltak felöltözve, ő nem bírta követni, hogy melyiknek mi a neve.

- Nem tudom – hárított.

- Akkor megmutatnád a szobájukat. Nyugi, vagyunk olyan profik, hogy észre sem veszik, hogy itt jártunk. Isabell naplóját is rendszeresen így olvastuk, hogy a húgunk észre sem vette, hogy a szobájában jártunk – felelte Quinn.

- Mik ki nem derülnek. És Laney naplóját nem olvastátok el? – kérdezte, miközben elindult felfelé a lépcsőn.

- Lane nem vezetett naplót, inkább a suliban magára vállalt egy rakás elfoglaltságot, és a könyvtárban írta a leckéjét, csakhogy ne legyen Bella közelében – haladt mellette Colin, míg a bátyja kicsit lemaradva mögöttük jött.

- Zűrös egy család voltatok – jegyezte meg Phil.

- Mintha Tony családja jobb lenne. Most előkerült egy báty, a dutyiból. Még mi lesz itt? Talán egy emberke, aki a féltestvérüknek vallja magát? – mondta tovább Colin.

- Volt egy húguk, de ő már meghalt. Alig volt tizennégy éves, mikor elrabolták emberkereskedők. Hiába bejelentették az eltűnését, a rendőrök nem akartak foglalkozni vele, hiszen rossz környéken laktunk, onnan melyik tini nem akar meglépni. Aztán néhány hónap múlva megtalálták a holttestét, megcsonkítva szinte azonítani sem tudták. A nyakláncáról sikerült, mert még akkoriban nem volt nagy divat a DNS – mondta kissé keserűen.

- Ezt nem is tudtuk – lett komoly Colin.

- Nem csodálom, hiszen ezzel nem szokás dicsekedni – szólt rá a bátyja. – Még az élő testvéréről sem beszélt, mert börtönben volt, míg egy hosszú ideje halott lánykáról rögtön eldicsekszik. Hagyjad már!

- Itt vagyunk, ne tegyetek tönkre semmit – nyitott be a szobába.

- Huh, mekkora ágy – csodálkozott Colin. – Tudtam, hogy a húgom rugdosódik álmában, de azért ez mégis csak túlzás.

- A fiúk félnek a vihartól, és olyankor átjönnek ide aludni hozzájuk. Négy embernek már elég nagy ez az ágy, szóval így nincs mit csodálkozni – érvelt.

- Érdekes, nálunk Lane volt az, aki még meg sem rezzent a vihartól. Mindig csodálkozva nézte, ahogy cikáznak az égen a villámok – lépett oda az egyik fiókhoz Quinn, és kihúzta. Erről rögtön tudta, hogy nem a húga ruhái, mivel férfialsónadrágokkal volt tele. – Na, ezekből biztos nem hord egyet sem – tolta vissza.

- Mikor kisebbek voltak a fiúk, akkor láttam flangálni benne, azzal az ürüggyel, hogy a bugyik túl szűkek. Meg amúgy is nagyon hisztis volt abban az időben – ásított Phil.

- Neked mindenre megvan a válaszod? – kérdezte Colin.

- A húgotok szinte a főnököm, muszáj, mert különben agyilag lealáz, hogy azt sem tudom, hogy fiú vagyok-e vagy lány – védekezett.

- Mindig kis szadista személyisége volt, mikor kötekedett – bólintott a fiatalabbik fivér, mire kihúzta Lane fehérneműs fiókját. – Úgy látom, itt sok titok lapul – vett fel egy kicsiny babydollt a kezébe. – Ez tud valamit.

- Tedd már el, inkább az úszódresszt keresd, ne a szexuális játékszereiket. Undorító egy öcsém van – fintorgott Quinn.

- De ha egyszer ezt találtam meg előbb, nem tehetek róla, hogy a férjenek, ilyenekbe öltözik be – védekezett.

- Tonytól kapta a második házassági évfordulójukra, emlékszem a titkárnőjével vetette és maga csomagolta be, bár lehet, hogy az egy másik volt – vont vállat.

- Gondolom elég volt kibírni Lane-t, hiszen nehéz természet – vélekedett Quinn.

- Csak annyira, mint Tony. Jól megértik egymást, Laney egy dolog miatt szokott kibírhatatlan lenni, ha Tony nem hagyja aludni, habár ez szinte mindig igaz, hogy hamarabb kelti, mint az óra csörögne.

- Milyen jól elpletykálunk itt az életükről, és a szokásaikról – jegyezte meg Colin, miközben egy újabb pikánsabb darab fehérnemű akadt a kezébe.

- Van egy olyan érzésem, hogy nem ott lesz a keresett fürdőruha – mondta enyhén cinikusan Phil.

- Adtál egy jó ötletet, hogy mit adjak Wade születésnapjára. Úgysem szereti a csokoládét, a virág mellé jól jön majd – tolta be a fiókot, és húzta ki az alatta levőt. – Hoppá, itt meg a hálóingeit tartja. Hová lett a kockás nadrág mániája? – kérdezte miközben kiemelt egy szinte fátyolszerű alvóalkalmatosságot.

- Tony mellett ér valamit szerinted? Nem akarok belemenni, de ezek praktikusabbak éjszaka, mint a pizsama nadrág, főleg két olyan fiú mellett, mint Damien és Gabriel. Kb. olyan kevés alvás elég nekik, mint az apjuknak, reggelente szeretnek berontani ide, és Lane reggelente nem igazán szeret magyarázni. Az első kávéjáig, még értelmes emberi nyelvet sem igazán beszél – jegyezte meg kissé rosszmájúan.

- Milyen jól értesült vagy az életükről – gúnyolódott Colin, miközben áttért az ajtós szekrényekre.

- Míg itt laktam, és a fiúk nagyon kicsik voltak, sajnos sokszor hallottam éjszaka a húgotok hangját – látszott rajta, hogy kirázza a hideg.

- Én mindig azt hittem, hogy prűd – mászott be a vállfás szekrénybe Quinn, és kihúzott egy sporttáskát. Érdeklődve nyitotta ki, és megtalálta összekészítve Lane összes úszáshoz használt holmiját. – Tesó ne kutass tovább! – szólt az öccsének.

- Pedig találtam pár érdekes felsőt is. Nem olyan érdekesek, mint a bugyik voltak, de már ez is tudhat valamit - mutatott fel egy mélyen dekoltált piros pólót.

- Igaz nem képzelted el benne Laneyt? – fogta a fejét.

- Őt nem, nem vagyok beteg állat. A feleségem szokott egyedül a fejemben járni, csak soha nem gondoltam volna, hogy ilyen lesz a mi visszafogott kishúgunk. Újságot vezet, férjhez ment, és ilyen cuccokat hord, mikor csak Tony látja. Gondoltad volna, hogy Tony lesz a férje? – adott hangot az elképedésének.

- Ideje mennünk, mert már így is túl sokat láttunk – cipzárazta össze a táskát, majd felvette.

- Jó, de még kell törölköző, papucs, tusfürdő, meg még egy rakás cucc – érvelt.

- Hiszed, ha nem a húgunk ebből a szempontból is nagy változásokon ment keresztül. Minden precízen össze van készítve, az ő és Tony cucca is itt van – mutatta fel a táskát.

- Tony mániája, mert a húgotok olyan szétszórt, hogy mindig itthon hagyna valamit, ha rá lenne bízva. Emellett a gyerekek is elkísérik mostanában őket az uszodába, ha engem is elrángatnak, akkor szoktak versenyt úszni, mert olyankor én vagyok a bébicsősz, és felügyelek Annára – közölte.

- Nem lehet könnyű a gyerekkori legjobb barátod a főnököd, míg ő a feleségével bohóckodik a medencében, addig te vigyázhatsz a három anyamániás gyerekükre – gúnyolódott Quinn.

- Anna nehéz dió, de a két fiú ámulattal nézik, hogy a szüleik milyen sok időt bírnak a víz alatt. Na, de mára elég is a csevegésből, lassan olyan leszek, mint egy pletykás vénasszony – lökte el magát a faltól, amit eddig támasztott.

- Phil nem gondolkodtál még azon, hogy megnősülsz, és a saját családoddal foglalkozol, ahelyett, hogy Tony gyerkőceit babusgatod? – kérdezte Colin.

- Nem vagyok olyan, mint Tony. Én nem kérem meg az első éjszakán annak a nőnek a kezét, akit addig a távolból imádtam – nyitotta ki az ajtót.

- Az első alkalommal megkérte a kezét? – lepődtek meg.

- És egy hét alatt, minimum háromszor húzta az ujjára a gyűrűt – felelte – Balhés egy hét volt, az már biztos, kereket lopatott velem, utána nem sokkal leverte Sanders a törzshelyük parkolójába, mert meg volt róla győződve, hogy tapizta Lane-t egy ölelés közben.

- Ekkora állatot, bár tudtuk, hogy Lane képes ilyen balhékba keveredni – mosolygott Colin, mire Quinn megragadta a karjánál és kirángatta a szobából, majd a házból is.

- Köszönjük a segítséget, most megyünk Lane-ért, az öcsém bugyis fiókban való turkálásáról ne beszélj senkinek, mert a húgunk megöl minket – intézte a testőrnek Quinn.

- Persze, elég balhé van itt nélkületek is – legyintett.

- De igaz a falak elég vastagok? – kérdezte Colin.

- Mióta a fiúk járkálnak és beszélnek, azóta igen – sóhajtott, miközben integetett a két fivérnek, hogy húzzák már el a csíkot. Az imái meghallgatásra kerültek, és Quinn végre kihajtott a kapun, míg az öccse még mindig arról gondolkodott hangosan, hogy milyen színű ajándékot kellene venni a felesége születésnapjára.

Lane eközben az irodájában töltötte az időt kislányával foglalkozva. Egyedül öccse léphetett be hozzá. Michael telefonjaira is ő reagált, hiszen a nő nem volt hajlandó beszélni a szüleivel. Az anyja meg is jelent a szerkesztőségben, de a biztonságiak diszkréten kikísérték, mivel nem akarták, hogy Lane ma is idegrohamot kapjon, és még jobban megritkítsa az állományukat. Quinn és Colin meglepődött, hogy őket is milyen alaposan átvilágítják a bejáratnál, de Sean igazolta, hogy felmehetnek, így tovább engedhették őket.

Lane éppen webkamerán keresztül beszélgetett a fiúkkal, ami kicsit feldobta a silány kedvét. Jókedvűen nevetett azon, mikor Damien megmutatta a rajzát, amin a szőke parókás malac volt, Isabell néni jelszóval. Jól esett neki, hogy a fiúkat mégsem sikerült magához édesgetnie a nőnek. Hiszen olyan kis angyaliak, és a gyerekek még nem tudnak hazudni, ők még őszinték. Azonban a mosoly lefagyott az arcáról, mikor a két bátyja bemasírozott az irodájába.

- Ti meg mit kerestek itt? Akárhogy is kéritek nem bocsátok meg a nővéremnek nevezett szörnyetegnek – kötötte ki.

- Neked is, szia – ment a kislányhoz Colin, míg Quinn a húguk hátához lépett.

- Egy szóval sem mondtuk, hogy Belláról van szó – szólalt meg a háta mögül Quinn.

- Akkor? – lett rossz érzése.

- Mennyire bízol az öcsénkben? – hajolt közelebb testvére füléhez.

- Szia Quinn bácsi – köszönt neki a monitorról Damien vidáman.

- Szeva srácok, mit szólnátok, ha kicsit elrabolnánk anyátokat, segítünk nekik lenyugodni – mosolygott kedvesen, miközben megkaparította az egeret.

- Apának telefonált Phil, mondta, hogy jártatok anyáék szobájába, és állítólag Colin bácsinak disznó humora is volt, bár ebből nem értettünk semmit – magyarázott vidáman Gabriel is.

- Mit csináltatok ti a hálószobában? – kérdezte Lane kissé megilletődően a bátyjaitól.

- Áh, semmit, csak előkerítettük az úszó cuccodat, hogy bátyáidként felvegyük a versenyt a férjeddel, ami a kifárasztásodat illeti. Na jó, srácok, búcsúzzatok el anyátoktól, majd este találkoztok – zárta be az ablakot.

- Hé, ez mire volt jó. A nyakamon lévő seb miatt nem úszhatok egyébként sem, versenyt inni nem fogok veletek, mivel még szoptatok naponta kétszer, és nem most terveztem, hogy leállok – fordult az idősebbik bátyja felé.

- Nyugi, mindenre gondoltunk. Tony most túl elfoglalt, hogy a nap minden órájában téged kefélgessen, és te fáradtan nem vagy egyedül ideges, szóval akkor is elviszünk úszni, a nyakadat, meg bízd ránk! – húzta fel a felkarjain keresztül.

- Annával mi lesz? – kérdezte nem hagyva magát.

- Sean kitűnő bébicsősz lesz – felelte Colin.

- Te mondod, aki kiskorában a hörcsögödet nem bíztad rá? – kérdezte felé, ami rossz döntés volt, mivel Quinn elkapta a hátulról. – Ennyire ne szeress! – szólt bátyjára, akit igyekezett lelökni magáról.

- Colin, igaz Sean intézkedett, hogy ki tudjunk menni – kérdezte Quinn.

- Persze, bár van egy olyan érzésem, hogy az öcskös, hamarosan munkanélküli lesz, mindegy, adunk mi munkát neki a családi vállalatnál – takarta be a kislányt Colin.

- Srácok, ez nem vicces – próbálta lelökni magáról a bátyját.

- Anyaaaaaaaaaaaa – hallotta Damien hangját.

- Nyugi kisöreg, visszakapjátok anyátokat – kapcsolta ki a programot közbe Colin, majd segített lefogni a testvérüket, majd az egész emeleten végig cipelték, miközben Lane végig rugdosódott, és káromkodott. Soha egyikük sem gondolta volna, hogy így látják majd a keménykezű főnöküket. Ahogy rájuk csukódott a lift ajtaja, és ők elindultak lefele, elengedték a testvérüket, majd Quinn megállította a liftet.

- Beszélgessünk kicsit Húgi! – mondta határozottan.

- Mégis miről? – lett a helyzetnek megfelelő a komolysága.

- Mi nem kérjük, hogy bocsáss meg apának vagy Bellának – kezdett bele Colin.

- Akkor miért kellett ilyen drasztikusan elrángatni a fiaim szeme láttára? – kérdezte kicsit keményen.

- Egy az, mert most érünk rá, másodszor most vagy ideges. Amint mondtuk, Tony nem ér rá, hogy foglalkozzon veled, így is a fiúkkal foglalkozik, míg a bátyja ügye is itt van, és a szülei is beállítanak hamarosan – sorolta Quinn.

- Honnan tudtok ti ennyit? – lepődött meg.

- Adam tájékoztatott minket a másik székházban uralkodó káoszról. Az uszodában találkozunk, ahová magával hozza az új sógorodat is – közölte a másik fivére.

- De rohadt idegesítő, hogy így felváltva magyaráztok – morogta.

- A férjed már megint nem hagyott aludni? – vágta be Colin.

- A rendőrök rontották ma először a kedvem – rázta ki a hideg.

- Mit akartak tőletek? – lett még komolyabb Quinn, míg Colin arcáról is eltűnt a mosoly.

- A rivális újság cikke nyíltan megvádolt azzal, hogy megölettük Patricot, mert az életünkre akart törni. Persze a rendőrség, már ezt is bizonyítéknak tekinti – szakadt el végül a cérna, és zokogva ölelte át fiatalabbik bátyját.

- Nyugi Laney! – simogatta meg a nő hátát.

- Nem tudok megnyugodni. Annyira dühít, hogy nem hagynak élni, pedig én mást nem akarok, mint a férjemmel és a gyerekeimmel békésen élni – rázkódott jobban.

- Minden rendben lesz, addig pedig te foglalkozz a szeretteiddel. Tonyval mindent elrendezünk, te csak nyugodj le! – ölelte még jobban magához Colin.

- Ezért is hoztunk egy olyan fóliát, ami biztosan nem ázik át, szóval minden rendben lesz – kezdett irigykedni Quinn, hogy a két fiatalabbik testvér mennyire megértik egymást.

- Az úszó felszerelésért még akkor menjünk haza – engedte el a fivérét Lane, és törölte meg az arcát.

- Elrendezve – mondta vidáman Colin, mire egy szúrós pillantást kapott a húgától.

- Igaz, nem voltatok a hálóban? – kérdezte gyanakodva.

- Mandy segített nekünk – felelte a fiatalabbik báty.

- Ilyenkor délelőtt mindig kimenője van – tette karba a kezét.

- Na jó, Phil engedett be, de nyugi nem nyúltunk semmi máshoz – próbálta menteni a helyzetet.

- Mint Isa naplójához sem ti babráltatok – lett morcos.

- Most baj, hogy láttuk, hogy a férjedtől milyen házassági évfordulós ajándékokat szoktál kapni? – indította el újra a liftet Quinn.

- Azok túl intimek, hogy nektek a fivéreimnek is megmutassam őket – lett morcosabb.

- Én kaptam néhány jó tippet, hogy mivel lepjem meg a nejem – karolta át fél karral, miközben újra megindult a lift.

- Perverz disznók – morogta, miközben magában örült, hogy a bátyjai még mindig nem nőttek fel teljesen.

- Amúgy Tony tényleg az első randitok alkalmával megkérte a kezedet? – próbálta másra terelni a szót Quinn.

- Ki beszélt nektek erről? – kérdezte dühöt színlelve.

- Nem érdekes – legyintett, miközben kinyílt a lift ajtaja.

- A testőrség fejével el kell majd beszélgetnem – sóhajtott mélyet, miközben kilépett az előcsarnokba, ahol szinte minden szem rájuk szegeződött. – Még itt vagyok, nem kellene leállni a munkával – mondta cinikusan.

- Asszonyom visszajön még a mai nap folyamán? – kérdezte az egyik szerkesztő, aki azt hitte, hogy lemaradt a nőről.

- Nem, az esetlegesen felmerülő problémákkal Joe-hoz forduljanak. Az öcsémet hagyják békén, a lányom így is elég fejfájást okoz majd neki – nézett az órájára. – Ja és valaki mondja meg az öcsémnek, hogy fél óra múlva etesse meg az egyik bébiétellel, ami az irodám hűtőjében van – írt alá még egy utolsó papírt. És még valami, ha valaki nagyon el akar érni, Seanon keresztül tudja megtenni, de csak akkor, ha ő is úgy ítéli, hogy mindenképpen kellek az ügyhöz.

- Holnap számíthatunk Önre? – kérdezte az egyik biztonsági.

- Igen – felelte a legbiztosabban, holott feltett szándéka volt nem bemenni a szerkesztőségbe, hanem a gyerekeivel tölteni a napot.

Ezután nem volt hajlandó egy kérdésre sem válaszolni, hanem a két bátyjával kivonult az épületből, ahol várta őket a jól ismert családi autó, amit még az apjuk ajándékozott minden családos gyermekének. Quinn ült a volánhoz, míg az anyósülésre Colin, majd hajtottak el az egyik sportuszodához, ahol csak sportolók vagy különleges ügyfelek úszhattak. Lane és Tony is gyakran látogattak el ide, mikor a gyerekeket sikerült valakire rábízniuk, hiszen itt utat engedhettek a bennük szunnyadó versenyzőnek.

Miután átvette a fürdőruháját, elmosolyodott a gondolatra, hogy milyen régen úszott már a testvéreivel versenyt, hiszen azóta már mindkettő házas, igaz csak Quinnek vannak gyerekei, mivel Colinéknak nem jött még össze az örökbefogadás sem. Lane a medencénél vette fel az úszósapkáját, és csak most figyelt fel rá, hogy rajtuk kívül csupán Adam és Ryan vannak jelen, mintha lezárták volna az egészet.

- Igaz fiúk nem foglaltátok le az uszodát mára? – kérdezte rosszat sejtve.

- Most kivételesen nem működtünk, hanem tényleg nincs most senki. Gondolom a világbajnokságot nézik a tévében – felelte Colin.

- Milyen régen néztem már tévét – gondolkozott el.

- Melyik pályát kéred? – érdeklődött Quinn.

- Természetesen a négyest – vigyorgott vidáman.

- Gondoltam – mondta az idősebbik báty, majd felállt mellé a hármasra, míg Colin az ötösön foglalta el a helyét.

- És milyen úszást nyomunk? – kérdezte Lane, miközben igyekezett bemelegíteni.

- Azt te döntöd el – felelte Colin.

- Akkor legyen mell vagy pillangó – elmélkedett Lane.

- Én a mellúszásra szavazok – mondta Quinn.

- Legyen akkor – sóhajtott Colin, aki tudta jól, hogy a bátyjuk mellúszásban verhetetlen, legalábbis ők soha nem tudták leverni eddig. Lane azért is hajlott erre az úszás nemre, mivel ehhez kellett a legtöbb erő, mégsem olyan hatékony, mint a többi.

- Lane te adod a jelet – intézte a húguknak Quinn.

- És hány hosszt is úszunk először? – kérdezte a nő.

- Legyen egy oda vissza – javasolta Colin.

- Rendben – bólintott Lane, majd ő is elfoglalta a helyét, és az úszószemüvegét is felvette. – Na, rajta – azzal bevetette magát a medencébe, mire két másodperc után a bátyjai követték.

Ryan csodálva figyelte a sógornője testét, amin alig látszott, hogy már három szülésen van túl. Nem értett az úszáshoz, de azt jól látta, hogy a három testvér szinte profi szinten úszik, szóval, ha folyamatosan sportolt, akkor ezért is lehet ilyen jó formában. Amíg ő Lane testén legeltette a szemét, addig Adam nem tudott betelni a két Mealorie fivér által nyújtott látványban. Ilyenkor sajnálta, hogy nem azonos az érdeklődésük.

Egész jól ment minden, mivel Lane és a fivérei az egyes fordulók után vidáman beszélgettek és ugratták egymást. Éppen hátúszásba kezdtek, mikor a terem ajtaja kinyílt, és a testvérek apja lépett be, mögötte Isabellel és Shane-nel.

- Ajaj, gyorsan hívd Tonyt, mert itt hamarosan akkora bomba fog robbanni, amihez képest az atombomba lepkefing – mondta Adam.

- Rendben – ismerte fel, hogy Lane-nek ott van az ikertestvére.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.