Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


31. rész: Megszállva

2011.09.05

  - Szinte nosztalgikusérzéseket ébreszt bennem ez a szituáció – mosolygott Lane, miközben megtornáztatta a csuklóját.


- Tudom, mire gondolsz – helyeselt Tony, miközben végigmérte az ellenséget, és számolt magában, hogy milyen esélyeik lehetnek.


- Csak ketten jöttetek? – kérdezte a nő, miközben megragadta a fegyverét.


- Itt vannak a testvéreid, és még páran, csak a fogadóbizottság feltartóztatta őket – felelte Tony, miközben Lane tekintetét kereste. A nő egy bólintással jelezte, hogy ő kész van.


Tony ezután előre fordult, és annak a módja szerint megindították a támadást. A legfiatalabb vérfarkas herceg igyekezett a bátyja parancsa szerint kimaradni az egész harcból. Ámulattal figyelte, hogy milyen összhangban harcol egymás mellett a pár.


-          Tony mennyire ismered ezt a kastélyt? – kérdezte Lane, miközben kettévágott egy farkast.


-          Szinte sehogy – jött a férfi válasza.


-          Értem – sóhajtott mélyet Lane. – Nekem viszont van egy idegen vezetőm, habár előbb rajtuk kellene túljutnunk bökött a fejével az őrségre.


-          Nem mész sehova – mondta dühösen Lucas.


-          Tévedtek a jóslattal kapcsolatban – próbálta meggyőzni a férfit.


-          Nem tudsz semmit ifjonc, akkoriban más nyelven beszéltünk. Ti túl egyszerűen értelmeztek mindent, pedig sok mindennek megvan a folyamata és módja – oktatta ki őket Draco.


-          A szülő és testvérgyilkosságnak is? – tett szemrehányást a férfinak Lane.


-          Melyiket kéred Laney? – kíváncsiskodott Tony.


-          Nos, mivel te hátrányba vagy Draco ellen, azt hiszem, és egyébként mindenki a saját rokonánál tegyen rendet – elmélkedett a nő.


-          Túl sokat képzelsz magadról LAOM – mondta idegesen Lucas.


-          Csak teljesedjen ki az erőm, megöllek titeket – fogadta meg Lane.


-          Nem megy az olyan könnyen – nyalta meg a száját Draco.


-          Itt meg mi folyik? – érkezett meg Emma, a nyomában Michaellel.


-          Azt mondtátok, hogy halott – dühöngött Lucas, miközben Lane-re mutatott.


-          Te ugyanezt mondtad az öcsédről – érvelt Emma.


-          Folyékony ezüstöt lőttem a fejébe és a szívébe, bármelyik vérfarkas belehalt volna – védekezett a főherceg.


-          Mikor ér már ide az erősítés? – bosszankodott Lane.


-          Szerintem addig kitartunk – mondta Tony. Lane egy pillantást vetett rá, majd Jamesre, és végignézett az ellenségeken.


-          Egy frászt tartunk, ketten vagyunk három tisztavérű és az apám ellen – tiltakozott idegesen Lane. Még fogalma sem volt róla, hogy mennyire tért vissza rendesen a vámpír ereje, és ez a szorult helyzet nem éppen volt arra megfelelő, hogy ezt kísérletezgesse. És egyébként is úgy volt eredetileg, hogy Draco és Lucas lesz az ellenfél.


-          Úgy tűnik, megtanultad lányom, hogy mi a mérlegelés – állapította meg Michael.


-          Ha az apukám nem vette a fáradtságot, hogy megtanítson – felelte gúnyosan Lane.


-          Michael hozz valamit, amivel el tudjuk kábítani, vigyáznunk kell rá, mert már így is elég sérült, amitől nem biztos, hogy alkalmas áldozatnak – idegeskedett Emma.


-          Merjen egy ujjal hozzámérni, és ahhoz képest semmi nem lesz, ahhoz képest, mikor az úri hölgy levágta a derékig érő haját – fenyegette meg Lane.


-          Honnan tudsz te arról? – illetődött meg az idősebb nő.


-          Anna mesélt róla, hogy miképpen ébredt fel az ereje. A francba is nagyi, térj már észhez! Érted állt bosszút, de te tönkre akarod tenni az esélyeit, hogy ismét éljen. Egy rakás dolgot félreértelmeztél, de nem késő még, hogy jobb belátásra térj! – próbált a lelkére beszélni.


-          Hidd el Anna, nekem nagyon jók a belátásaim, okosabb és jobb lelkű voltam mindig is nálad, ezért kérlek, hogy ne akarj kioktatni! – jelent meg a téboly Emma szemében.


-          Szóval, akkor csúnyán fogjuk csinálni – ropogtatta meg a nyakát Lane.


-          Várjatok! - jött elő Andrea is. – Felesleges a vérontás, nem kell senkinek meghalnia, hogy én újra élhessek – lépdelt közelebb hozzájuk.


-          Te fogd be! Egy nyomorult ember kölyök vagy, akinek van némi mágikus ereje. Mert Michael tőletek választott asszonyt, rögtön azt hiszed, hogy hozzám szólhatsz – háborodott fel a család matrónája.


-          Mázli, hogy nincs semmi bajod – könnyebbült meg James.


-          Nem rajtad múlt – felelte epésen Andrea, vagyis benne Anna.


-          Kicsi Andrea, légy olyan jó, és húzz el innen, mielőtt valaki a kastélyban lévő démonok közül át nem harapja a tökéletes kis nyakad – fenyegette meg Michael.


-          Emma, kérlek, higgy Lane-nek, amire készülsz az őrültség – próbált a tébolyult nő lelkére beszélni.


-          Nekem egy ilyen kis emberi pondró ne mondja meg, hogy mit csináljak – jelent meg egy hatalmas kard a kezeiben. Olyan apró kézfeje volt, hogy az ujjai alig érték át a hatalmas fegyver markolatát, és mindennek a tetejében az arca megmaradt az angyali ábrázata, amitől mindenki úgy hitte, hogy nem támadna.


-          Húgocskám nyisd már fel a szemed. Emlékszel, hogy mi történt az első bálunkon, mikor apa bevezetett minket a társaságba? – kérdezte idegesen.


-          James az istenért, vidd már innen! – parancsolt az öccsére Tony.


-          Nem, most lefejezem a kis szemtelent – vágta meg a lány segítségére siető ifjú farkast Emma.


-          Emma kérlek, csak hallgasd meg Andrea mondandóját! – kérte Lane.


-          Nem, csak időt akartok nyerni, hogy a rituálét ne végezhessük el – szúrta le Andreát, aki gyilkos tekintettel nézett az őt megtámadó nőre, mintha a szemeivel akarna gyilkolni.


-          ANDREAAAAAAAAA! – ordította fájdalmasan Lane.


-          Mondom én, hogy nem Anna volt, mert nem úgy szólítottad – nevetett diadalmasan Emma.


-          A lelke megszállta a kislányt, de a test az unokahúgomé – felelte Lane, miközben arrébb lökte Dracot, hogy minél előbb vért adjon Annának, ezáltal megmentse Andreát. Azonban Draco elkapta a karját, majd a következő percben a nyakát, és a lehető leggyorsabban mélyesztette a fogait a fiatal nő nyakába, ami elég váratlanul érte Lane-t, és fájdalmasan ordított fel. Tony már ment volna kedvesének segíteni, mire Lucas elállta az útját, hogy ő menjen hamarabb.


-          Mi a… – sápadt el Draco, mivel engedély nélkül ivott Lane véréből. Ahogy a vér csorgott lefelé a nyelőcsőben, olyan érzése volt, mintha savat ivott volna. – Ennek nem így kéne lennie – ordított összeesve.


-          De pontosan így – felelte Lane, miközben a nyakát fogta. Nem is vesztegetett több időt az idős tisztavérű démonra, hanem Andreához sietett.  – Kicsi lány, térj magadhoz! – ellenőrizte az életfunkcióit, miközben kedvesen beszélt hozzá. – Hé, kicsi lány – nógatta, miközben érezte, hogy a szíve nem dobog már. – Ne csináld ezt velem kicsi lány! – gyűltek könnyek a szemében, miközben továbbra is ébresztgette.


-          Elég volt a műsorból – ragadt bele Emma Lane hajába, amitől a fiatal nő megtántorodott.


-          Vigyázz, ne öld meg! – szólt rá Lucas.


-          Ebből elég – fakadt ki Lane, miközben a könnyek záporoztak a szeméből a gyásztól.


-          Lucas öld meg az öcséd, most már rendesen! Michael te fejezd be, amit a lányod elkezdett. Én addig elintézem, hogy Anna visszatérjen – mondta el a tervet Emma.


-          Hányszor mondjam te liba, hogy tévedsz? – próbált szabadulni Lane.


-          Talán bajok vannak a hallásával? – termett ott a semmiből Sebastian, és a kardját a dédanyjuk nyakának szegezte. A következő percben Emma fájdalmasan nyögött fel. Lane csak azután látta, hogy mi is történt, mikor végre meg tudott fordulni. Hana az igencsak hosszú körmeit Emma karjába vájta.


-          Mocskos fattyúk, nem tudjátok, hogy kivel van dolgotok – háborodott fel Emma.


-          A ribanccal, aki kiadta a családunkra levadászási parancsot – felelte Hana, miközben csavart egyet a nő karján.


-          Kösz srácok – bólintott hálásan a két unokatestvérére, miközben az imént szerzett sebei összeforrtak. Hamar Andreához sietett, akinek a szíve ekkor már nem dobogott. – Légy átkozott Emma, hogy mindenkin átgázolsz, mintha jogod lenne hozzá, miközben egy ócska ribanc vagy, aki halálba kergette a saját lányát – ölelte magához a holttestet.


-          A kiscsaj meghalt? – kérdezte meglepődve Hana, miközben igen erősen tartotta a dédanyját.


-          Nem, nem hagyom – törölte meg a szemét Lane, majd megharapta a csuklóját, és a sebbe csepegtette a vérét. – Ha Annánál ez a megoldás, akkor őt is meg kell, hogy mentse – jelentette be. A vére a harapásból igen szépen csepegett lefelé, míg össze nem forrt a seb.  – Gyerünk kislány, térj magadhoz! – rimánkodott idegesen Andrea teste mellett. Igen halkan beszélt, mégis mindenki hallotta.


-          Nincs ekkora hatalmad – figyelmeztette Michael.


-          Valóban, Annának a pusztítás volt az ereje, teremteni nem tudott – értett egyet Draco, aki kezdte belátni, hogy talán még sincs igaza Emmának és az elméletének. Anna hiába igyekezett, nem tudott teremteni, csak pusztítani tudott, néha elég volt ránéznie az egyes dolgokra. A regenerációja hármuk közül neki volt a leglassúbb, ezért halt meg a bátyja ellen harcolva. Hiszen a férfi nem akarta megölni a kedvesebbik húgát.


-          Neki kell Annának lennie, mivel a másik így kinéző lányt hét évvel ezelőtt megölték, de amúgy is egy ostoba ember volt, aki a pusztításhoz értett – felelte Emma.


-          Valamikor mi azok voltunk – ült fel Andrea.


-          Téged az előbb szúrtalak le – rémült meg Emma.


-          Egy pillanat kellett volna, hogy megálljon a lány szíve, a vér csak így tudott segíteni nekem – felelte immár teljesen Anna hangján. Erre a végszóra érkezettek meg Lane fivérei, akik nem igazán értették a szituációt.


-          Lane hála isten, hogy jól vagy – lélegzett fel Colin.


-          Én nem egészen így látom, de legyen neked bátyuskám – felelte Lane, miközben felállt Andrea mellől.


-          Végre meghallgatnátok? – kérdezte Anna hangján Andrea, miközben felült.


-          Kispajtás, te meg hogy kerülsz ide? – kérdezte Quinn.


-          Lényegtelen. Nem sokáig tudom őt irányítani már, szóval hallgassatok meg figyelmesen! – kérte Anna. – A jóslataimat teljesen félreértelmeztétek. Megfertőzött titeket a szimbolizmus, hogy mindenben más jelentést kerestek – köhögött.


-          De te megjósoltad, hogy a háború oka újjászületik – tiltakozott Draco.


-          Az elárult mágia ébredt újjá Tonyban és Lane-ben. A szent hatalom és apa képességei adhatják vissza az életemet – rogyott a földre.


-          Andrea – ölelte át a lányt Lane.


-          Úgy tűnik, hogy a lelkem nem elég erős, hogy megvárja, hogy az erőd teljesen kiteljesedjen. Már a szerelmed asszonya vagy, már csak el kéne érned a teljes erődet. Amíg ez nincs meg, a kastély sem adja elő a testem – lihegett szaporán.


-          A fenébe – bosszankodott Lane.


-          Miről maradtunk le? – kérdezte Quinn, miközben védelmezően a húga elé állt.


-          Anna ma valóban visszatér, csak nem úgy, ahogy apáék gondolják. A lelke megszállta Andreát, és ő segített a jóslatok megértésében is, hiszen ő látta azokat valamikor, és így tisztán tudja, hogy mit is azokkal mondani – magyarázta a fiatal nő.


-          Igaza van, nem kell, hogy ma még több vér folyjék – jelent meg Nadia a férjével a nyomában. Emma te is jól tudod, hogy a nővéred soha nem akart más halála révén életben maradni. Soha nem ivott nagy mennyiségeket emberek véréből – próbálta jobb belátásra bírni az unokahúgát.


-          Az lehet, hogy nem akart, de démonként szükségünk van rá. Ezért, most Lane meg fog halni, hogy a testvérem újra élhessen – határozta el.


-          Ahhoz nekünk is lesz néhány szavunk – tartotta támadólag a kardját Emma felé Colin. Erre Michaelből gúnyos kacaj tört elő.


-          Ennek meg mi baja? – kérdezte Shane.


-          Nem hittem volna, hogy ilyen hülyék vagytok – fogta az arcát az apjuk. – Amit évekig tanítottam nektek a stratégiáról és az okos harcokról, nem ért semmit. Quinn és Colin, ti idejöttetek, annak ellenére, hogy ti vagytok a célpontjaim? Mivel Lane-t eladtam nekik, így a további kísérleteimhez szükségem van a hozzá legközelebb álló alanyokra, és az ikertestvéreiként tökéletesen megfeleltek.


-          Nem leszünk soha többé a kísérleti nyulaid – mondta dühösen Colin.


-          Ismerem mindkettőtök gyengepontját. Habár meg kell mondanom fiam, neked nagyon pocsék az ízlésed. Annak ellenére, hogy ikrek vagytok, és egy embernek kellett volna születnetek, mégis minden tekintetben Quinn kiemelkedőbb. De hagy mutassam meg a bátyáitok révén – vett elő egy telefont, amin megnyomott néhány gombot, mintha egy üzenet sablont akarna elküldeni.


-          Milyen bátyok? – lett rossz érzése Seannak.


-          Több mint hatvan évvel a négyes ikrek születése előtt vesztettem el a fényben járóságomat, ti komolyan úgy hittétek, hogy hatvan évig csak ültem és vártam az igazira, hogy megszüljön nekem egy fényjáró gyermeket, akinek a vérétől ismét a régi lehetek? – kérdezte az apjuk, miközben eltette a telefont.


-          Ne mondd, hogy azok hűségesek maradtak hozzád, a te természeted ellenére! – kezdett sok lenni ez az egész dolog Shane-nek, akit jobban megviselt az apjuk hét évvel ezelőtti viselkedése.


-          Megígértem nekik, hogy megtarthatják a központot, amit olyan ügyesen kiépítettetek, csak annyi kell, hogy adjanak át nekem titeket. A két kis hulladék annyira nem lényeg, de ti igen, mivel a gyógyító képességetek használható – fejtette ki az álláspontját.


-          Megvédjük magunkat, és elpucolunk, mielőtt ideérnének – felelte Lane magabiztosan, miközben a karjai közé vette Andrea ziháló testét.


-          A bátyáid feltehetőleg nem így gondolják – mosolygott Michael, és ekkor végszóra két irányból néhány vámpír jelent meg, és mindkét irányból egy-egy nőt hurcoltak be.


-          Wade – nyögte Colin.


-          Emily – suttogta Quinn, aki nem pont így tervezte a kiengesztelést.


-          Na, ezt hívják disznóságnak – állapította meg Lane, aki azon töprengett, hogy most hogyan segíthetne a bátyjain. Jól tudta, hogy a két fivér igazán szerelmes, és belegondolva, hasonló helyzetben őt is így sakkba tudnák állítani Tony életével zsarolva.


-          Mi legyen? – kérdezte a testvéreire nézve Sean.


-          A bátyáinknak segítettek a nőik megmentésében, míg én a nagyobb erőket megpróbálom lefoglalni. Úgyis azt hiszik, hogy kell nekik a testem, és így nem hagynak elmenekülni – közölte a kárhozottak nyelvén Lane.


-          Mintha hagynám – dobta Lane felé a kardját Emma, mire a fiatal nő észbekapott már Andrea teste ott volt előtte, és védelmezte őt.


-          NEEE – sikította Lane, ahogy a szeretett unokahúga a karjaiba omlott. – Kicsi lány, ne csináld!


-          Ha a két védelmezett lélek közül egyik a másik ellen fordul, az apa visszatér, a két képességet örökölt utódjában, és rendet téve megoldja az évszázados viszályt – nyögte Andrea, majd vért köhögött fel. Lane éppen készült ismét adni neki a véréből, mikor a mellkasát szörnyű fájdalom járta át.


-          Lane – sietett oda hozzá Tony.


-          Hagyj meghalni Lane! – kérte Anna. – Mégsem térhetek vissza, de tudom, hogy apám általad bosszút áll. Vágytam rá, hogy végre élhetek egy sokkal szabadabb világban, és a te nővéred lehetek – folytak végig az arcán a könnyek. Békésen csukta le a szemeit, majd távozott belőle mindkét lélek.


-          ANDREA, ANNA – ordított fel fájdalmasan a mellkasában lévő fájdalomtól, amire azt hitte, hogy a gyász okozza, csak az utolsó pillanatban vette észre, hogy valami egész más veszi át az elméje és a teste felett az uralmat. Fájdalmasan sikított fel, miközben már csak külső szemlélő lett.


-          Lane – kapta el a nő testét Tony, aki felemelte a fejét, és lökte el magától a férfit.


-          Elég! – mondta Lane sokkal mélyebb hangon, miközben felállt, és magához vette a fegyverét.


-          Lane – lépett felé Tony, de a nő kettőjük közé emelte a fegyverét. Tony hitetlenkedve kereste kedvese tekintetét, de a nő zöld szemei sehol sem voltak, helyette az egész szemgolyói feketék voltak.


-          Ne merd! – mondta Lane továbbra is mély hangon.


-          Mi a baj Laney? – kérdezte félve Hana.


-          Mealorie gyermekek, ti intézzétek el Michaelt, mivel a többiek számára teljesen közömbös a sorsotok. A vérfarkasokkal elintézzük a többit – mondta Lane.


-          Unokanővérkém – nézett rá Hana, akinek fájtak ezek a szavak.


-          Megszállta egy ősötök, mivel teljesült egy másik jóslat – lépett elő az eddigi megfigyelő állásából Cassiel.


-          Cas, mi folyik itt? – kérdezte Sebastian.


-          Nyugalom, hamarosan vége! – mondta nyugodt hangon a sebhelyes arcú férfi.


-          Cassiel báró örülök, hogy ismét láthatom, habár az ükunokám testét kellett elfoglalnom ehhez – lágyult egy leheletnyit Lane hangja.


-          Marcus nagyúr, valóban rég volt már – bólintott Cassiel.


-          Ez csak egy rossz vicc lehet, hogy apám lelke megszállta Anna testét – kételkedett Emma.


-          Te tévedsz kedvesem, de sorozatosan, mióta elvesztetted a nővéredet – lépett a nő elé Cassiel.


-          Nem vagyok már a feleséged – sértődött meg.


-          Mert hirtelen úgy döntöttél? Nem hagyom, hogy még több leszármazottunkkal végezz, mert viszont akarod látni a halott nővéredet. Ő maga is megmondta, hogy visszatér, és nem kérte senki halálát, de te megöletted Lane-t, Quinnt, Zacket, Matildát és Nicollt. Mindegyikük a családunkhoz tartoztak. Bebeszéled, hogy az utódaink nem elég jók, miközben nagyon jó gyerekek. Hana és Sebastian biztos, hiszen én vigyáztam rájuk az elmúlt hét évben – beszélt a feleségével. Világoskék szemeiből kedvesség sugárzott, hátha így le tudja állítani a nő tébolyát, hátha észhez tér, és lenyugodna.


-          Nem hiszel nekem, mert akkor támogatnál. Ez azt jelenti, hogy nem is szeretsz. Az a két pondró többet jelent neked, mint én. Nem tudom, hogy mit láttam benned, hogy hajlandó voltam engedni, hogy megérinthess. Engem, a démon helytartó Marcus lányát – kelt ki magából.


-          Jobb lenne, ha nem lennél így eltelve magadtól, mert ha a lányom is vagy, az anyád akkor is egy egyszerű ember volt, míg Cassiel tisztavérű démon. Így neked kellene megtisztelve érezned magad, hogy rád nézett – felelte Lane, miközben megforgatta a kezében a láncos ikerkaszát, amit ez idáig nem így tartott. Most úgy állt a fegyver a kezében, mintha mindig csak ez lett volna a társa a harcban. – Ideje rendet tenni közöttetek, míg a lányka ereje ki nem teljesedik. Már nem tart sokáig, bizsereg a hátán a billog, ami után érinthetetlen lesz a herceg kivételével mindenki számára.


-          EZ HAZUGSÁG! – támadt most Lane-re Emma, azonban a fiatalabb test hihetetlenül könnyedén mozgott, szinte táncolt a kaszával, nem úgy mint mikor a sárkánnyal harcolt évekkel ezelőtt. A megjelenésekor sem volt valami nagy gyakorlata a forgatásában.


-          Fiúk hasra! – adta ki a parancsot, amit először a társai nem értettek. Azonban, ahogy meglendítette Lane keze a kaszát, és a vége körbe járt a terembe, egy suhintással több ellenséges vérfarkast is kettévágott.


-          Jobb lesz azt csinálni, amit mond – jegyezte meg Kyle, miközben Phillel Tonyt a földre nyomták.


-          James próbálj meg nem láb alatt lenni – intézte Phil a legfiatalabbik hercegnek, akinek az erejét el sem ismerték, mivel nem fizikai volt.


-          Rendben – kiáltotta az érintett, miközben azt figyelte, hogy Andreát hogyan hozhatná ki a csatamezőről.


-          Shane és Sean ideje bosszút állnotok a hét évi megaláztatásért, és egyébként, ha az apátok meghal, a többi kutyája elengedi a lányokat – mondta Lane testében az ősük.


-          Kiscsaj nehogy azt hidd, hogy hagyni fogjuk – felelte a Wade-et tartó férfi.


-          Mike, igaz. Te azt hiszed, hogy Michael elismer, mert viselheted a keresztnevét, azonban jobb ha tudod, hogy az anyád nevezett el, és mikor a vértesztjeid a születésed után olyan eredményeket hozott Michael számára, hogy használhatatlan vagy, nem érdekelte tovább a létezése. Értéktelenek vagytok számára, hiszen veletek nem bánt olyan féltő gondoskodással, mint a legfiatalabb hat gyermekével – mondta megvetően Lane testében Marcus.


-          Ebben nincs igazad – szorította meg Wade-et jobban a szerelő, aki a félvér központ garázsában dolgozott.


-          A pofázás helyett inkább enged el a barátnőmet! – mondta rideg hangon Colin, aki a két nő behurcolása óta végre megtalálta a hangját, és úgy tudott reagálni, ahogy a helyzet megkövetelte.


-          Különben mi lesz öcskös? – kérdezte Mike vigyorogva, mire Colin számszeríjából egy nyíl el is találta pontosan a homloka közepén. Wade számára így is elég hátborzongató volt az egész szituáció, de amikor érezte, ahogy az őt tartó férfi pillanatok alatt hamuvá ég el, betette nála a lécet. Hisztérikus sikoltozás közben próbált távolabb húzódni a füstölgő hamukupactól, de az egyik sógorjelölt elkapta a karját.


-          Ebből elég! A régi vitás kérdéseket jobb lesz végre tisztázni. Laurant hívd vissza a farkasaidat, csak azok maradjanak, akiknek van valami elszámolni valójuk személyes ügyben a klánommal, mivel semmi értelme, hogy olyan ügy miatt folyjék több farkas vér, amihez semmi közük.


-          Rendben, hallottátok – bólintott Laurant, mire a farkasok visszavonultak, egy kivétellel. – Blaze, te mit csinálsz? – kérdezte a király.


-          Azt a szőke fattyút lerendezem – mutatott a sötétbőrű férfi Kyle-ra.


-          Izgága vénember vagy, az már biztos – mosolyodott el Kyle, miközben a kardjából kivett egy pengét, hogy két kézzel védekezhessen a volt parancsnoka ellen.


-          Blaze, ne. Smithnek nem okozhatsz ekkora fájdalmat – szólt rá a király.


-          Az öcséd kedvéért kivégeztetted az igazi fiát, így késő ezen merengeni – felelte a testőr, aki életében először mondott ellent a vezérnek.


-          Így viszont már mi vagyunk előnyben – vette körül Lane testét egy sötét aura, ami pár perc erejéig el is nyelte.


-          Lane – kiáltotta Tony.


-          Nyugalom – szólalt meg ismét a mély hang, de már sokkal tisztábban, miközben a fekete aura is eltűnt, ahogy látszólag Lane is, mivel egy magas, széles vállú férfi állt a helyén. Hosszú fekete haja teljes kontrasztot alkotott fehér bőrével és világoskék szemeivel. Nem látszott rajta, de a démoni formába lépett. Hiába ártatlan kék szemei voltak, már-már annyira természetellenes volt az egész lényével, hogy sejteni lehetett, hogy nem ez a valódi formája.


-          Apa – sikkantott fel Emma.


-          Akkor most tisztázzuk szépen a dolgokat. Először is, Lane és Anna nem ugyanazok a személyek, hiszen az örökségük összességében az én erőmet hozza vissza. Draco akkor nem Annát ölte meg, hanem az erőnk szentségét becstelenítette meg, és az erő született újjá a lány testében, akit most elrejtettem, míg a teljes ereje elő nem jön. Annát teljes egészében a kastély nyelte el. Lane megszületésével a lelkét kiengedte huszonöt évvel ezelőtt, de mivel te Emma többször az életére törtél, így újra magához ragadta, míg az idő el nem érkezik. Ha Lane megbízik majd benne, akkor hozhatják vissza csak a lánykát, akinek eltörölted a létezését, mert nem tartottad elég jónak, hogy hozzád szóljon – fejtette ki a helyzetet.


-          Ha a mágiánk szentsége született újjá benne, akkor miért ez a mocsok kaphatta meg? – kérdezte Draco Tonyra mutatva.


-          Pont így volt jó, hiszen ötszáz évvel ezelőtt Lucas és Wolfram is megbecstelenítették a saját törvényeiket, hogy ellened harcoljanak. Wolfram büntetése az volt ezért, hogy soha nem lehet emberi alakban, csak is szörnyként élhet tovább. A jóslat szerint, az ő erejük akkor születik újjá, ha egy nő szeretni tudja a szörnyeteget. Tony édesanyja szeretni tudta, de ezért az volt a büntetése, hogy többé ő sem lehet ember, csupán a fiaik – magyarázta el. – Most ideje rendet tenni, egyetértetek ükunokáim? – kérdezte a Mealorie testvéreket.


-          Miénk a némber – mondta Sebastian, miközben egy tőrt hajított Emma felé.


-          Én ölöm meg – tiltakozott Hana, és már ugrott is a barna hajú nő felé.


-          Legyen, nem érdemli meg, hogy tovább védelmezzem – bólintott a férfi. – Fiúk mentsétek meg a két nőt, és rendezzétek le a dolgokat apátokkal! – intézte a maradék négy Mealorie fiúnak.


-          Kyle elbírsz a régi kiképződdel? – kérdezte Tony, miközben Lucason tartotta a szemét.


-          Te meg adj a bátyádnak! – eresztett meg egy bíztató mosolyt.


-          Úgy lesz – bólintott Tony.


-          Akkor Draco, mi maradtunk egymásnak – emelte fel a láncos kaszát Marcus. Most nincs kit védelmeznem, és én is bírok a mágiánk szentségével, így nem fogsz tudni elbánni velem – jegyezte meg.


-          Te nem vagy itt, nem lehetsz itt – hívta elő dühösen Draco a vámpír szárnyakat. A téboly kiült az arcára, mintha nem is hinné el, hogy ez történik.


-          Most megfizetsz mindenért, amit a fajtánk ellen elkövettél – jöttek elő az idős démon szárnyai és már támadt is a másik démonra. Az ő csatájuk hamarosan a levegőben folytatódott. Draconak el kellett ismernie, hogy valóban az apja tért vissza, a régi varázzsal, amit ő is használt anno, hogy megölje a férfit, mert az nem neki adta a húga kezét.


Blaze ekkora átváltozott farkassá, és eszelősen támadt Kyle-ra, akinek a létezése, mái napig tüske volt a szemében. Quinn és Colin végre levethették az eddigi visszafogott énjüket, és a társukért harcoló démonokká változtak, amit az állítólagos bátyjaik nem érthettek. A két legfiatalabb öccsük az apjukra támadt, aki igencsak meglepődött, hogy milyen nehezen tudja kordában tartani a két kicsit. Úgy gondolta, hogy míg a többi lerendezi a két idősebbet, addig tudja tartani magát, és utána meg elintézteti a piszkos munkát a selejtekkel.


Azonban meglepődött, hogy a két idősebbik fiú csapatmunkája egy kicsit sem kopott, sőt a hét évnyi egymásra utaltság még jobb testvérekké tette őket. Shane és Sean esetében is pont ugyanez volt a helyzet, mivel az úgynevezett gladiátor táborban. Látszólag könnyedén tudták hárítani az apjuk kétségbeesett támadásait, mikor rájött, hogy rossz döntést hozott, mikor maga ellen fordította a gyermekeit. Shane és Sean direkt nem támadtak először teljes erőből, hiszen az apjuk erejét is meg akarták ismerni, másfelől, ha egyikükre szükség lenne a két bátyjuk mellett, akkor bármikor tudjanak segíteni ott.


Lucas nyugodt maradt, miközben szembeállt az ő hőn szeretett öccsével, akinek ötven évig azt hazudta, hogy ő az apja. Egyikük sem szándékozott átváltozni, hogy ezzel is jelezzék, hogy mennyivel erősebbek a másiknál. Lucas, ahogy végig nézett az öccsén, undorodva tapasztalta, hogy a kistestvérnek jutott minden, amire ő egész életében vágyott. Még külsőre is nagyon hasonlít a fiatal kori önmagára. Egyszerre érzett dühöt a szerencsés testvér, és a valamikori barát iránt, akik elvettek tőle mindent. Jól lehet, hogy Lane soha nem volt az övé, és most bizonyosodott be, hogy nem is Anna teste, ha már egy másik jóslat értelmében Marcus jelent meg.


-          Válassz küzdés módot Anthony! – mondta megvetően az öccsének, miközben gúnyosan mosolygott rá, hogy ezzel is kibillentse a magabiztosságából.


-          Meghagyom neked, te vén csont – értette meg, hogy a büszkeségét akarja megsérteni a bátyja, amit nem akart engedni. Tudta jól, hogy Lucas hazug és harc során nem tisztességes, holott egyáltalán nem gyenge, hogy ilyen mocskos eszközökre legyen szüksége.


-          Puszta kézzel, akarom mondani puszta manccsal intézlek el – lettek sárgák a főherceg szemei, és a körmei karomba mentek át, miközben megnyúltak a szemfogai.


-          Legyen – tett hasonlóan Tony is, majd ahogy átment az ember és farkas közötti állapotba, nem hagyta, hogy a bátyja támadjon, rögtön Lucas felé kapott a karmaival.


-          Most már komolyan veszed a bátyádat Tony? – vitte fel az ősz hajú a hangsúlyt, majd hasonlóan támadt. Egyikük sem törődött igazán a védekezéssel, hiszen a katonai akadémián azt nevelték beléjük, hogy a legjobb védekezés a támadás. Néhány komolyabb találat után Lucason azonban eluralkodott némi pánik, mivel Tony sebei sokkal gyorsabban gyógyultak, mint az övéi.


Emma közben farkasszemet nézett Hanával és Sebastiannal, akik szemében ott volt az eszelős bosszú utáni vágy. Az általában mindig nyugodt és türelmes Sebastian még soha nem érzett ilyen izgalmat, és vágyat a kegyetlenségre. Hana olyan arcot vágott, mint aki egész életében erre készült. A havonta kapott emberi táplálékait is úgy kínozta meg, mintha Emmát kínozná, hogy enyhítse a családja miatti gyászt. Tudta jól, hogy ezzel nem hozza vissza őket, de jól esett látni a szenvedésüket.


-          Hana játssz el vele kicsit! – mondta Sebastian.


-          Bátyus, remélem vigyázol rám, hogy ne öljem meg túl gyorsan, mert meg kell bűnhődnie, amit a családunkkal tett – vette elő a kését, majd eszelős tekintettel nézett a dédanyjára, miközben a nyelvével végignyalta a pengét.


-          Nyugodj meg, ez nem fog bekövetkezni, mert én fogok vele végezni – felelte Sebastian, miközben ott termett Emma előtt, majd teljes erőből arcon ütötte. A barna szemeiből megvetés sugárzott a nőre, aki elvette a szeretett szüleit, és az ártatlan kishúgát. Nicoll még vért sem ivott, olyan volt, mint bármelyik ember kislány, aki imádja a babákat.


-          Azért nekem is hagyj valamit a jóból – termett ott Hana, és egy tincset kitépett Emma hajából.


-          Átkozott kis rohadékok – szidta őket, miközben az ormótlan kardjával próbált lesújtani. Azonban mindkét fiatal jóval gyorsabbak voltak tőle. A két testvér szemében lévő őrült bosszú eléggé megrémítette, főleg, hogy nem volt senki, akitől segítséget kérhetett volna. Ilyenkor mindig Anna sietett a segítségére, vagy Lucas. Azonban Anna még halott, míg Lucas az öccsével harcol. Egy járható út maradt számára, ha elmenekül, míg a helyzet itt nem normalizálódik. Ismét az a gyenge nő volt, aki a nővére nélkül senki. Kétségbeesetten nézett a harcoló apja és bátyja felé, akik mostanra megvetéssel gondolnak rá, és a világ minden kincséért nem segítenének neki. Pedig ő csak Annát akarta viszont látni, és tisztán akarta tartani a vérvonalukat. Zack és a felesége ellenezték, amit Lane-nel tervezett, és ezért kellett meghalniuk, és persze nem tudták értékelni a származásukat sem. De várjunk csak, miért is menekül most, hiszen ő maga mondta, hogy sokkal jobb náluk.


-          Hová sietsz ennyire? – térítette magához Hana eszelős hangja, miközben a nő arcába hajolt. Emma nagyot nyelt, és elhatározta, hogy akkor is harcolni fog ez ellen a két taknyos ellen, és megmutatja nekik, hogy hol a helyük. Az öklével arcon ütötte Hanát, akit meglepett az ütés, de nem sokáig töprengett rajta, hanem megfejelte a nőt, aki nem tudta leplezni a fájdalmát, amit a kemény kobak okozott. Hátra húzódva próbált valami megoldást kitalálni, hogy legyőzze a két gyereket, akik már húsz év felett voltak, mégsem voltak igazi felnőttek. Agyban megmaradtak azok a gyerekek, akik egy nyári estén elvesztették a szüleiket.


-          Húgi kínozd meg őt, mint a pokolba a kajáidat! – mondta kegyetlenül Sebastian.


-          Fogj vissza, ha nagyon eldurvulnék, mert még idő előtt megölöm. Akkor nem csillapodna kellő mértékben a dühöm – tette oldalra a lány a fegyverét.


-          Ilyesmit nem ígérek, mert magamat is nehéz visszatartanom, hogy ne belezzem ki itt a pillanaton – roppantotta össze a párbajtőre markolatát a fiatal férfi.


-          Nyugodj le, így túl gyors lesz a bosszúnk, és a szüleink és a testvérünk haláláért szenvednie kell – ugrott puszta kézzel az idősebb nőhöz, akit igencsak meglepett a lány gyorsasága, az erejéről nem is beszélve. Hamarosan csak annyit vett észre, hogy két vállra fektették, és Hana a körmeivel végigszántotta a karját, amiből némi vér kezdett el patakzani, de igen rövid ideig, mivel hamar összeforrtak a sebek. Mégis a fájdalom, amivel ez a művelet járt, túlságosan fájdalmas volt Emmának.


-          Megy ez jobban is – állapította meg Sebastian.


-          Mondjuk, most marjunk bele a nyaki verőérbe, hogy kicsit több vért veszítsen – gondolkodott Hana, aki igen nehezen tudta tartani a nőt. Ahogy ezt kimondta, Emma erősen megütötte. – Na, megállj! – dühödött fel, és a nyaki artériájába mart.


-          Átkozott kis pondró – hörögte Emma, de a következő pillanatban össze is forrt a seb.


-          Nehéz kihívás leszel – vigyorgott Hana, - de kitartó vagyok. Egyébként is, már majdnem hatszáz éve rontod a levegőt, nem is lepődök meg rajta, hogy szívós némber vagy – fonta a kezeit az őse nyakára, majd fojtogatni kezdte. Emma kétségbeesetten próbálta lefejteni magáról az erős ujjakat, de nem bírt a fiatal nő gyászával és dühével. Hana zöld szemeiből eszelős düh és mámor keveréke sugárzott az alatta vergődőre. Élvezte a szenvedést, amit okoz a vénségnek, mikor egy kezet érzett a vállán. – Kösz bátyus – nézett fel, de nem a bátyját látta, hanem a férfit, akit apjaként tisztelt.


-          Elég lesz Hana! Megtanulta a leckét, most engedd el! – kérte a lányát Cassiel.


-          Nem Cas, most meg fog dögleni ez a némber, aki nem érdemel könyörületet – tiltakozott Hana.


-          Egy pillanatig gondolj másra is, mint a saját gyászodra. Ő is átérzi, amin te keresztülmész, a szülei és a nővére halála – érvelt.


-          Nem érdekel – mondta eszelősen. – Számára sem volt fontos, hogy mi mit érzünk. Jó volt veled élni, de akkor is hiányzik apa, anya és a féltő gondoskodásuk, a húgommal való veszekedések – tört meg a lány, és évek óta először könnyek csorogtak végig az arcán.


-          Én ötszáz évvel ezelőtt őt választottam páromul, akármit is tett, még mindig szeretem, tudom, hogy ő engem nem, de még megvan a halvány remény, hogy újra megszeressen. Ha most megölöd, persze ha sikerül, mivel az öngyógyító képességedet tőle örökölted, ha ő meghal, az én szívem is megkeseredett lesz, mint a démonok zömének, akik lelketlenek és kegyetlenek – érvelt Emma életben hagyása mellett.


-          Cas nem vágyhatsz az ő szerelmére, miközben minket gyermekeidként kezelsz – tiltakozott Sebastian.


-          Rendben nézzük a másik lehetőséget, ha most életben hagyjátok, akkor az jobban fog neki fájni, mint a halál, mivel a megvetett utódai könyörületétől függött az élete, és amilyen büszke, inkább választaná a kínhalált – változtatott az érvelésén.


-          Ölj meg inkább – háborította fel Emmát a férje mondandója.


-          Neked nincs beleszólásod, csak a vonyításodat akarom hallani – hajolt a nő arcába.


-          Van egy ötletem – csillant meg Sebastian szemében egy eszelős fény. Pont úgy vigyorgott, mint valamikor Lane, mikor olyan gondolata támadt, amivel biztosra vette, hogy egy kisebb világháborút fog elindítani.


-          Mire gondolsz bátyuskám? – lett kíváncsi Hana, miközben a kézfejével átdöfte Emma vállát, és néhány izomba beleakasztotta az ujját, majd elszakította a megfogott szöveteket.


-          Rendben, hagyjuk életben, de Cas kastélyában bezárva tarjuk, és napi egy-egy órát kínozhatjuk. Akkor maximálisan kiélhetjük rajta a szadista fantáziánkat – mondta el a javaslatát.


-          Nekem tetszik – felelte Hana, miközben egy újabb tincset tépett ki Emma hajából.


-          Összesen egy óra – tiltakozott Cassiel, miközben látta Emma szenvedését.


-          Egy francokat szeretsz még mindig. Ha valóban így lenne, akkor nem engednél ennek a két taknyosnak – köhögött fel vért a barna hajú nő.


-          Emma kérlek hallgass, ezzel csak a saját helyzeted rontasz – mondta idegesen Cassiel.


-          Nem érdekel, ilyen életre nincs szükségem – kapkodott levegő után.


-          Most jobb, hogy agy halottként hajtogatod, hogy a nővéredet visszahozod az életbe, miközben csak várnod kéne, míg Lane nem teszi a dolgát, és hasznosítja a tőled örökölt géneket. Ez is bizonyítja, hogy ő nem Anna, hiszen a nővéreddel semmilyen közös tulajdonságotok nem volt, míg Lane az ereje felét tőled kapta – mondta idegesen, mivel azt hitte, hogy tud annyira hatni a két gyerekre, hogy azok hallgatnak a szavára. Bár az is igaz, hogy körülbelül ötven évig, ő is nagyon dühös volt Emmára, mivel a lányukat a halálba üldözte. Mikor lehiggadt, már nem volt benne düh, csak magány és szomorúság. Inkább a két unokájával foglalkozott, akik közül Michael már menthetetlennek bizonyult. Azonban, mikor felbukkant Elizabeth, úgy tűnt, hogy mégis csak van remény.


Ahogy így elgondolkodott, észre sem vette, hogy Marcus és Draco csatája a levegőben folytatódott, ami korán sem volt olyan egysíkú, mint Emma és Hana „harca”. Draco megvetően pillantott a férfira, akit valaha mindenkinél jobban tisztelt. Marcus szemében viszont csalódottság volt, mivel Dracot valaha mindenkinél jobban szerette, amíg tudomást nem szerzett a két lányáról. Utána mindhármukat egyformán szerette. Fogalma sem volt róla, hogy Draco milyen érzelmeket táplál az idősebbik húga iránt. Ha tudta volna, hogy mekkora lavinát indít el Lucas és Anna eljegyzésének híre, nem ment volna bele a frigybe, míg a fiát meg nem békítik.


-          Tűnj már el! – támadt egy lándzsával Draco, mire az apja egy könnyed mozdulattal ütötte félre az egyik kaszával, míg a másikkal már támadt is, sikeresen megvágva a fiát. Draco most átkozta, hogy nem örökölte olyan mértékben az öngyógyító képességet, mint Emma.


-          Nem maradok már sokáig, érzem, hogy Lane hamarosan kész lesz mindenhogy – felelte az apja.


-          Minden a te hibád, hogy így alakult – fakadt ki a férfi.


-          Te irtottad ki szinte a családot, a húgod maradt életben, akire tébolyt hoztál, és így a saját családját kezdte el gyilkolni, mint valami pokolbéli állat – mondta megvetően.


-          Nem fog most sem másként alakulni, én fogok nyerni – ígérte meg.


-          Máris veszítettél, mivel Lane a jó utat választotta, és hamarosan be is érik ennek a gyümölcse, érzem a testében, hogy hamarosan legyőzhetetlen lesz. Egy valakitől fog függeni, és ez nem te leszel, hanem Tony. Övé Lane egész lénye, ahogy ő is Lane-é lesz. Az erőnk paktuma bennük született újjá, ami ellen tehetetlen vagy – mondta megvetően a fiának.


-          Dögölj már meg végre! – két lándzsával támadt egyszerre, és döfte át az apját.


-          Te tényleg ennyire ostoba vagy, esetleg megjátszod? – kérdezte Marcus, miközben egy könnyed mozdulattal ellökte magától a fiát és a két fegyvert is könnyedén húzta ki a testéből, ami a sebek szinte azonnal összezárultak.


-          Nem vagyok az a hülye gyerek, akit te úgy rángattál, ahogy akartál, de már ennek vége – mondta bőszen.


-          Még mindig ugyanaz vagy, aki voltál. Nem fejlődtél sem agyilag, sem testileg – emelte meg a fegyvert, hogy végleg végez a fiával, mire kiejtette a kezéből a kaszát. – Befejeződött, elérte végre az erejét – jelentette be, és a szárnyas vámpír alakját sem tudta tovább fenntartani, és leesett a földre. Hatalmas fekete füst tömeg gomolygott körülötte, majd megjelent Lane vékony teste. 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Hola!!!

(Gizus, 2011.09.05 11:25)

Dear Cousin,
Please, please, please... sürgős folytatást kérek.
Ez már több, mint messzemenő pofátlanság... tisztára beleélem magam a harcba, hogy mindenki jól móresre lesz tanítva, erre csinálsz nekünk egy függővéget. Kikérem magamnak... még az a kevés hajam is elveszlik, ami van. :(

Mellesleg gratulálok a fejihez, nagyon pöpec lett, és bár szívesen felsorolnám a kedvenc részeimet, de akkor már egyszerűbb lenne cakkompakk bemásolni ide az egész részt.

A dizájn is nagyon jó, tiszta retro hangulatot kölcsönöz az oldalnak!
Csak így tovább, és lécci lécci, minél hamarabbi folytatást kérek!

Adios, Gizus

Re: Hola!!!

(LAOM28, 2011.09.24 19:10)

Örülök Gizus, hogy ennyire megelégedtél vele. Szerintem ismered jól drága keresztapádat, aki miatt alig van időm írni, ez meg is látszik a múlt hónapon. Bár ti is szanaszét lesztek túrva, szóval neked nem kell magyarázni. Ja úgy könnyű, hogy elmenekülsz :) A hajadat üdvözlöm, amint tudok jelentkezek frissel :)